09. 19. Kalandok biciklivel
Bringás reggeli
Reggel a hivatal előtt gyülekeztünk és amikor a kisérők: Réka néni, Péter bácsi, Brigi, Rixi megérkeztek, elindultunk . A tesóm nem akart jönni biciklivel, ezért ő inkább busszal jött. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a kicsik is bírják e. A fiúk mindenáron be akartak menni elém, de nem bírtak. Nagyon vártam, hogy Véméndre érjünk, mert az biztos, hogy fárasztó egy út volt. Út közben háromszor megálltunk, hogy bevárjuk a többieket. Kétszer kikötődött a cipőfűzőm és megálltam. De ez nem akadályozott meg engem. Mikor már Véménden, a falu elején voltunk, ott turbómódba váltottam és tekertem a célig. Mikor megérkezett mindenki, választhattunk reggelit és egy jó nap kezdetét vette. Nóri 6.Véménd körbebiciklizése
Már tavaly is akartam menni apámmal, de akkor ő lebetegedett, ezért nem mentünk. én szeretek biciklizni, de hosszabb távok láttán nem nagyon van kedvem az egészhez. Erre a programra is csak Anyum és Apum miatt mentem, hisz társaságba jobb minden. Sombereken felfele meglepően könnyű volt, aztán lefele még könnyebb. Anyám mérte a sebességemet és 40km/órával mentünk lefele a lejtőn, ami egy biciklihez képest eléggé sok. Somberek és Szőlőhegy közt elég nehéz volt hisz a dombok is csalókák voltak és a lábam sem volt olyan, mint mikor elindultunk. Szabar végénél álltam le Apámmal, mert már nem bírta a lábam tovább a tempót. Nagyon sok elektromos biciklis volt, akik eléggé idegesítőtek voltak, hisz mikor elsuhannak melletted mindig azt érzed, hogy gyenge vagy, pedig ők azok akiknek kell a segítség e táv letekerésében. Mikor beértünk a sportpályán kaptunk ebédet és frissítőt. Este meglepően jól aludtam és fájó lábbal. Marci 7.Rolleres reggeli
6:45kor indulnom kellet a parkolóba, mert 7 órakor indultunk a suliba. Mindenki biciklivel, de én rollerrel. Legrosszabb akkor volt, mikor a kanyargós úton felfele mentünk. Akkor majdnem feladtam, de nem, mert tudtam finom lesz a reggeli mikor odaérünk. Közben Anita néniékkel is találkoztam. Mondták szálljak fel a buszra, de mondtam, hogy nem, mert a rollerem nem fért volna el sehol. De a Trefortnál, a dombnál lefele majdnem árok lett a vége, mert nem fékeztem egy pillanatra. Mikor elfordultunk az előző vonal felé, akkor a polgárőrség megállította a forgalmat egy pillanatra. A legjobb érzés volt, mikor a sportpályánál a domb tetején elindultunk lefele. Mikor a templomhoz értünk akkor kellet fordulni egyet, és Dénes bácsi ott állt és fotózott minket. Mikor megérkeztünk, akkor a banán meg a müzli szelet nagyon jól esett, mert nem reggeliztem. Nagyon jó élmény volt. Megcsinálnám még egyszer, de nem fogom, mert ez nagyon veszélyes felvezetés nélkül.
 |
||||||||||||
|
Archívum |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
| baracsdenes@gmail.com |
